A CEN és a CENELEC 2026 májusának végén közzétette az DPP első hat harmonizált európai szabványát. Az EN 18216–EN 18223 szabványsorozat meghatározza a műszaki alaparchitektúrát, az egyedi azonosítókat, az adathordozókat és az API-kat, így első alkalommal kötelező erejű, szabványosított alapot teremt a jogszabályi rendeletek szintje alatt.
Mit szabályoznak az új szabványok
A hat szabvány kiegészíti azt a jogi keretet, amelyet az ESPR-rendelet (EU) 2024/1781 és az olyan termékspecifikus jogszabályok, mint az akkumulátorrendelet (EU) 2023/1542, határoznak meg. Míg a rendeletek a mit rögzítik – milyen adatokat kell tartalmaznia egy termékútlevélnek –, az EN 18216–EN 18223 a hogyan-t definiálja: adatmodelleket, kommunikációs protokollokat és fizikai adathordozókat.
Hat szabvány, egy koherens rendszer
A szabványsorozat tematikus blokkokra tagolódik:
- Az EN 18216 meghatározza az átfogó keretrendszert és a terminológiát.
- Az EN 18217 specifikálja az DPP-bejegyzések adatmodelljét és szemantikai struktúráját.
- Az EN 18218 szabályozza az egyedi termékazonosítók kiadását és kezelését.
- Az EN 18219 meghatározza az engedélyezett fizikai adathordozókat – beleértve a GS1 Digital Link-Standards) alapuló QR-kódokat.
- Az EN 18220 leírja az adatok lekérdezésére és az útlevéladatok frissítésére szolgáló API-interfészeket.
- Az EN 18221–18223 a biztonsági követelményekkel, a hozzáférés-szabályozással és a bizalmi infrastruktúrával foglalkozik.
A megvalósítás szempontjából különösen releváns az EN 18219: a szabvány előírja, hogy a fizikai termékeknek géppel olvasható adathordozóval kell rendelkezniük, amely egy perzisztens digitális ikerre hivatkozik. A hivatkozott digitális link sémát követő QR-kódok kifejezetten megfelelő megoldásként szerepelnek.
Kontextus: amit a rendeletek már előírnak
A szabványok nem légüres térben születnek. Az ESPR-rendelet kötelezi a gyártókat és importőröket, hogy egyre több termékkategóriához digitális termékútlevelet biztosítsanak. Elsőként az akkumulátorágazat érintett: 2027. február 18-tól a 2 kWh feletti ipari akkumulátorokat, elektromos járművek vontatási akkumulátorait és helyhez kötött energiatároló rendszereit digitális akkumulátorútlevéllel (DBP) kell ellátni.
Ennek az útlevélnek a tartalmát a jogszabály pontosan meghatározza. Többek között a következőket foglalja magában:
- A termékspecifikus CO₂-lábnyom (PCF) tételszintű értékét, ISO 14067-kompatibilis módszerekkel számítva. Az Európai Bizottság JRC-tervezete szerint a PCF-adat nem összegezhető modellszinten – valóban tételspecifikusnak kell lennie.
- Állapotadatokat, például State of Health (SoH) és State of Charge (SoC) értékeket a másodlagos felhasználás piacán újrahasznosított akkumulátorokhoz.
- Anyagösszetételt, ellátásilánc-igazolásokat és újrahasznosítási információkat.
Az új CEN/CENELEC-szabványok most megteremtik azt a műszaki infrastruktúrát, amely lehetővé teszi e jogszabályban előírt adatok interoperábilis, hamisításbiztos és géppel olvasható rendelkezésre bocsátását.
Strukturális kihívások a gyakorlatban
A szabványosítási előrelépés ellenére a Minespider 2026-os megvalósítási jelentése azt mutatja, hogy sok vállalatnál továbbra is jelentős hiányosságok vannak a megfelelési felkészültségben. A jelentés két olyan strukturális problémát azonosít, amelyek a teljes értékláncon átívelnek:
1. probléma: Adatfragmentáció
A releváns termékadatok az ellátási lánc különböző szereplőinél – nyersanyag-beszállítóknál, alkatrészgyártóknál, logisztikai szolgáltatóknál – eltérő formátumokban és rendszerekben találhatók. A legtöbb vállalatnál még nincs egységes, szabványkonform adatbázis. Az új szabványok ugyan meghatározzák a céladatmodellt, de nem oldják meg az adatok beszerzésének szervezeti problémáját.
2. probléma: Dinamikus adatfrissítések
Az DPP nem statikus dokumentum. Az olyan állapotadatok, mint a SoH, a termék életciklusa során változnak. Az EN 18220 ezt élő frissítésekhez készült API-specifikációkkal kezeli, de feltételezi, hogy a vállalatok rendelkeznek az e frissítések megbízható szolgáltatásához szükséges háttérrendszerekkel és adatfolyamokkal.
Ökoszisztéma: Ki segít a megvalósításban?
A szabványok közzétételével párhuzamosan szolgáltatók és kezdeményezések ökoszisztémája alakult ki, amely támogatja a vállalatokat a bevezetésben.
BatteryPass-Ready tesztkörnyezet: 2026. június 24-én a BatteryPass-Ready projekt elindítja nyilvános tesztkörnyezetét. A vállalatok itt validáltathatják DPP-megoldásaikat az uniós követelményekkel szemben – semlegesen, szabványalapon és szolgáltatófüggőség nélkül. Ez különösen értékes, mivel a szabványokat ugyan közzétették, de a megfelelőségértékelési eljárások még kiépítés alatt állnak.
Bureau Veritas & Circulor: A két vállalat stratégiai partnerséget jelentett be, amely az ellenőrzési, vizsgálati és tanúsítási szakértelmet egy digitális nyomonkövethetőségi platformmal ötvözi. A modell közvetlenül kezeli az adatfragmentáció problémáját: a hitelesítés és az adatgyűjtés egy folyamatba kerül.
Securikett Codikett 2.0: A Securikett olyan manipulációbiztos címkemegoldást mutatott be, amely közvetlenül kapcsolódik az DPP-adatkezeléshez – ez a megközelítés az EN 18221–18223 szabványokban tárgyalt fizikai hamisításbiztonságot kapcsolja össze a digitális termékútlevéllel.
Mit kell most konkrétan tenniük a vállalatoknak?
A szabványok közzététele fordulópontot jelent: a vállalatok műszaki architektúrájukat most már stabil szabványhoz igazíthatják ahelyett, hogy a végleges specifikációkra várnának.
A gyakorlatban a következő lépések javasoltak:
Azonosítói stratégia kialakítása: Az EN 18218 egyedi termékazonosítókat követel meg. Azok a vállalatok, amelyek már GTINs és GS1 Digital Link-kompatibilis QR-kódokat használnak, előnyben vannak – ez a struktúra közvetlenül szabványkonform.
Az adatmodell megfeleltetése az EN 18217-nek: A meglévő termékadat-struktúrákat felül kell vizsgálni a szabványos adatmodellhez viszonyított hiányosságok szempontjából – különösen az olyan tételspecifikus attribútumok esetében, mint a PCF.
Az API-készenlét ellenőrzése: Az EN 18220 olvasható és frissíthető interfészeket követel meg. Akik a digitális termékútleveleket statikus adatlapokkal vagy PDF-dokumentumokkal valósítják meg, azoknak fejleszteniük kell rendszereiket.
A tesztkörnyezet használata: A BatteryPass-Ready platform 2026 júniusától ingyenes lehetőséget kínál az előzetes validálásra – jóval kedvezőbben, mint az utólagos korrekció közvetlenül a 2027. februári határidő előtt.
Beszállítói kommunikáció megkezdése: Mivel a tételspecifikus PCF-adatokra a beszállítóktól van szükség, az adatbeszerzés hosszú távú projekt. Azok a vállalatok, amelyek most párbeszédet kezdenek beszállítóikkal, strukturális előnyre tesznek szert.
Értelmezés: Mire képesek a szabványok – és mire nem?
Hiba lenne a szabványok közzétételét a szabályozási folyamat lezárásaként értelmezni. Az EN 18216–EN 18223 műszaki alapot jelent, nem teljes körű megfelelési megoldást. Az ESPR alapján később fokozatosan következnek majd a termékspecifikus felhatalmazáson alapuló jogi aktusok – textíliákra, bútorokra, elektronikára és további kategóriákra –, és mindegyik saját adatkövetelményeket hoz.
A szabványok értéke az interoperabilitás megteremtése. Az az DPP, amely az EN 18217 szerint strukturált, és EN 18220-kompatibilis API-kon keresztül érhető el, bármely jogosult rendszer által olvasható – függetlenül a mögöttes szoftverszolgáltatótól. Ez a valódi hozzáadott érték: nem zárt, saját adat-silóformátum, hanem nyílt, egész Európában érvényes műszaki szókészlet.
A 2027. februári határidőt szem előtt tartó vállalatok számára az üzenet egyértelmű: a műszaki teendők most már meghatározottak. A kivárás ideje lejárt.
